Az Urantia könyv - 71. írás. Az állam fejlődése

(UF-HUN-001-2010-1)

Az Urantia könyv   

III. rész: Az Urantia története

71. írás. Az állam fejlődése



71. írás. Az állam fejlődése

71:0.1 (800.1) AZ ÁLLAM a polgárosodás hasznos kibontakozása; ez jelképezi a társadalomnak a háború pusztításaiból és szenvedéseiből származó tiszta nyereségét. Az államvezetés sem más, mint módszer-együttes a versengő erők küzdelmének szabályozásához a küzdelmet folytató törzsek és nemzetek között.

71:0.2 (800.2) A korszerű állam a csoporthatalom iránti hosszú küzdelmet túlélt intézmény. A felsőbb hatalom végül felülkerekedett, és létrehozott egy tényszerű teremtményt — az államot — azzal az erkölcsi hitregével együtt, hogy az állampolgároknak az állam iránt élni és halni a legfőbb kötelességük. De az állam nem isteni eredetű; még csak nem is a szabad akarattal rendelkező értelmes ember hozta létre; az állam tisztán evolúciós intézmény és a kialakulása is teljes mértékben önkéntelenül végbement folyamatok eredménye.

1. A kezdetleges állam

71:1.1 (800.3) Az állam területi alapú társadalomszabályozó szerveződés, és a legerősebb, leghatékonyabb és legtartósabb államot egyetlen olyan nemzet alkotja, melyben az emberek közös nyelvvel, erkölcsökkel és intézményekkel rendelkeznek.

71:1.2 (800.4) A korai államok kicsik voltak és mind hódítás eredményeként jött létre. Nem önkéntes társulásokból származtak. Sokukat a hódító vándorlók alapították, akik azért csaptak le a békés pásztorokra vagy letelepedett gazdálkodókra, hogy kiterjesszék rájuk a hatalmukat és rabszolgává tegyék őket. A hódítások eredményeként létrejött államok szükségszerűen rétegződöttek voltak; az osztályok elkerülhetetlenek voltak, és az osztályharcok mindig is az érvényesülést szolgálták.

71:1.3 (800.5) Az amerikai vörös ember északi törzsei sohasem érték el a valódi államiság szintjét. Sohasem fejlődtek tovább a törzsek laza szövetségénél, az állam nagyon kezdetleges formájánál. Az államhoz legközelebb az irokéz szövetség jutott, de a hat nemzetből álló csoport sohasem működött egészen államként és nem is maradt fenn, mert nem rendelkezett a mai nemzeti lét bizonyos, alapvető fontosságú elemeivel, úgymint:

71:1.4 (800.6) 1. Magántulajdon birtoklása és örökhagyása.

71:1.5 (800.7) 2. Városok, valamint mezőgazdaság és ipar.

71:1.6 (800.8) 3. Hasznos háziállatok.

71:1.7 (800.9) 4. Gyakorlatias családszervezet. E vörös emberek az anyajogú családhoz kötődtek és az unokatestvéri öröklést gyakorolták.

71:1.8 (800.10) 5. Jól meghatározott terület.

71:1.9 (800.11) 6. Erős elsőszámú vezető.

71:1.10 (800.12) 7. A foglyok rabszolgává tétele — a foglyokat vagy befogadták vagy megölték.

71:1.11 (800.13) 8. Határozott hódítások.

71:1.12 (800.14) A vörös emberek túl demokratikusak voltak; jó kormánnyal rendelkeztek, mely azonban csődöt mondott. Később talán kialakíthattak volna államot, ha nem szembesültek volna túl korán a fehér ember polgárosodottabb társadalmával, aki a görögök és a rómaiak kormányzási módszereit követte.

71:1.13 (801.1) A sikeres római állam a következőkön alapult:

71:1.14 (801.2) 1. Az apajogú család.

71:1.15 (801.3) 2. Mezőgazdaság és az állatok háziasítása.

71:1.16 (801.4) 3. A népesség egy helyre sűrítése — a városok.

71:1.17 (801.5) 4. Magántulajdon és földtulajdon.

71:1.18 (801.6) 5. Rabszolgaság — állampolgári osztályok.

71:1.19 (801.7) 6. A gyenge és visszamaradt népek meghódítása és átszervezése.

71:1.20 (801.8) 7. Jól meghatározott terület, utakkal.

71:1.21 (801.9) 8. Személyi és erős vezetők. A római polgárosodott társadalom nagy gyengesége, és a birodalom végső összeomlásának egyik tényezője az a szabadelvűnek és haladónak feltételezett intézmény volt, hogy a fiúk huszonegy éves korukra függetlenné válhattak, valamint az, hogy a lányokat feltétel nélkül elengedték otthonról, és akik így szabadon, a maguk választása szerint házasodhattak meg vagy költözhettek vidékre és ott elzüllöttek. A társadalomra káros hatást nem maguk az újítások jelentettek, hanem inkább az, hogy e változtatásokat hirtelenül és általánosan fogadták el.

71:1.22 (801.10) Róma bukása jelzi, hogy mire lehet számítani, amikor egy állam a belső elfajzással együtt járó túl gyors terjeszkedésen megy keresztül.

71:1.23 (801.11) A kezdetleges állam létrejöttét a vérségi kötelék befolyásának a területi meghatározottsággal szembeni csökkenése tette lehetővé, és az ilyen törzsszövetségeket a hódítások rendszerint megszilárdították. Bár az igazi állam jellemzője az összes kisebb küzdelmen és csoportkülönbségen felülemelkedő fennhatóság, mégis, számos osztály és kaszt marad fenn a későbbi államszerveződésekben, mint a régebbi idők nemzetségeinek és törzseinek maradványai. A későbbi és nagy területű államok hosszú és keserves küzdelmet vívtak e kisebb, vérrokon nemzetségi csoportokkal, s a törzsi kormányzás értékes átmenetet jelentett a családi és az állami fennhatóság között. A későbbi időkben sok nemzetség jött létre kereskedelmi és egyéb ipari társulásokból.

71:1.24 (801.12) Az államegység kialakításának sikertelensége az állam előtti körülmények közötti kormányzási módszerekhez való visszatéréshez vezet, mint amilyen az európai középkor hűbéruralma is volt. E sötét korszakokban a területi elven szerveződő állam összeomlott, és visszatértek a kisebb várlak-csoporti életmódhoz, újból megjelentek a fejlődés nemzetségi és törzsi szakaszai. Hasonló félállamok ma is léteznek Ázsiában és Afrikában, azonban nem mindegyik evolúciós visszafordulás eredménye; sokuk a jövőbeli állam magját képezi.

2. A képviseleti kormányzás kialakulása

71:2.1 (801.13) A demokrácia, bár eszményképet testesít meg, a polgárosodás terméke, nem az evolúcióé. Lassan haladjatok! Gondosan válasszatok, mert a demokrácia a következő veszélyekkel jár:

71:2.2 (801.14) 1. A középszer dicsőítése.

71:2.3 (801.15) 2. Hitvány és tudatlan vezetők választása.

71:2.4 (801.16) 3. A társadalmi evolúció alapvető tényeinek fel nem ismerése.

71:2.5 (801.17) 4. A tanulatlan és tunya többségek számára megadott általános választójoggal járó veszély.

71:2.6 (801.18) 5. A közvélemény rabjává válás; nem mindig a többségnek van igaza.

71:2.7 (802.1) A közvélekedés, a közgondolkodás mindig is hátráltatta a társadalmat; mindazonáltal értékes, mert, miközben feltartóztatja a társadalmi evolúciót, meg is őrzi a polgárosodott társadalmat. A közvélekedés felvilágosítás útján való javítása az egyetlen biztonságos és igaz módja a polgárosodás felgyorsításának; az erő alkalmazása csak átmenetileg lehet célravezető, és a műveltségbeli gyarapodás egyre jobban felgyorsul, ahogy a szavazógolyó kiszorítja a puskagolyót. A közvélekedés, az erkölcsök jelentik az alapvető és elemi energiát a társadalmi evolúcióhoz és az állam kialakulásához, azonban ahhoz, hogy államalkotó értékkel is bírjon, erőszakmentes formában kell megnyilvánulnia.

71:2.8 (802.2) A társadalmi haladás mértékét közvetlenül meghatározza annak foka, hogy a közvélekedés mennyire képes szabályozni a személyes viselkedést és az állami működést erőszakmentes megnyilvánulásán keresztül. A valóban polgárosodott kormányzat akkor jelent meg, amikor a közvélekedést alakítókat felruházták a személyes választójogi hatalommal. A népszavazások nem mindig döntenek helyesen, de a jó kivitelezési módját képviselik még akár egy rossz dolognak is. Az evolúció nem egyből hoz páratlan tökéletességet, hanem inkább viszonylagos és fejlődő gyakorlatias igazodással jár.

71:2.9 (802.3) A képviseleti kormányzás gyakorlatias és hatékony formájának kibontakozásához tíz lépés, illetőleg szakasz vezet:

71:2.10 (802.4) 1. A személy szabadsága. A rabszolgaságnak, a jobbágyságnak és az emberek leigázottsága minden formájának el kell tűnnie.

71:2.11 (802.5) 2. Az elme szabadsága. Hacsak nem szabad emberek részesülnek oktatásban — vagyis az értelmes gondolkodásra és a bölcs tervezésre való kiképzésben — a szabadság rendszerint több kárt okoz, mint hasznot.

71:2.12 (802.6) 3. A törvény uralma. A szabadság csak akkor élvezhető, amikor az emberek vezetőinek akaratát és szeszélyeit felváltják az elfogadott alaptörvénnyel összhangban lévő törvényi rendelkezések.

71:2.13 (802.7) 4. A véleménynyilvánítás szabadsága. A képviseleti kormányzás elképzelhetetlen az emberi vágyak és vélemények mindenféle kifejezésmódjának szabadsága nélkül.

71:2.14 (802.8) 5. A tulajdon biztonságának szavatolása. Egyetlen kormány sem maradhat sokáig a helyén, ha nem gondoskodik a személyes tulajdon birtoklásának jogáról valamilyen formában. Az ember törekszik arra, hogy rendelkezzen a személyes tulajdona használatának, ellenőrzésének, adományozásának, eladásának, bérbeadásának, örökül hagyásának jogával.

71:2.15 (802.9) 6. A kérvényezés joga. A képviseleti kormányzás elismeri az állampolgárok jogát arra, hogy meghallgassák őket. A kérvényezés kiváltsága együtt jár a szabad állampolgársággal.

71:2.16 (802.10) 7. A kormányzáshoz való jog. Nem elég, ha az embereket meghallgatják; a kérvényezés erejének a tényleges kormányzati igazgatásig kell hatnia.

71:2.17 (802.11) 8. Általános választójog. A képviseleti kormányzás okos, hatékony és általános választóközönséget feltételez. Az ilyen kormány jellegét mindig azoknak a jelleme és rátermettsége fogja meghatározni, akik azt alkotják. A polgárosodás kibontakozásával a választójog, bár általános marad mindkét nem esetében, hatékonyan módosul, átrendeződik és egyéb módon is külön fejlődik.

71:2.18 (802.12) 9. A köztisztviselők ellenőrzése. Egyetlen polgári kormányzat sem lehet hasznos és hatékony, hacsak nem rendelkeznek az állampolgárok a hivatalokat betöltők és a közszolgák irányításának és ellenőrzésének bölcs módszereivel és alkalmazzák is azokat.

71:2.19 (802.13) 10. Értelmes és képzett képviselet. A demokrácia túlélése a sikeres képviseleti kormányzástól függ; ez pedig attól a gyakorlattól, hogy szakmailag felkészült, értelmileg hozzáértő, társadalmilag elkötelezett és erkölcsileg egészséges egyéneket választanak-e meg a közhivatalokba. Csak ezek biztosítása mellett lehetséges az emberek kormányát az emberek által és az emberekért megőrizni.

3. Az államiság eszményképei

71:3.1 (803.1) Egy kormány politikai vagy igazgatási formája kisebb jelentőséggel bír, feltéve, hogy biztosítja a polgári haladás alapvető elemeit — a szabadságot, a biztonságot, az oktatást és a társadalmi összhangteremtést. Nem az állam, hanem az állam által megtett dolgok azok, amelyek meghatározzák a társadalmi evolúció menetét. És végső soron egyetlen állam sem képes meghaladni az állampolgárainak azon erkölcsi értékeit, amelyeket az általuk választott vezetők mutatnak fel. A tudatlanság és az önzés még a legfejlettebb kormányzatfajtát is biztosan megbuktatja.

71:3.2 (803.2) Bármennyire is sajnálatos, a nemzeti önzés alapvető jelentőségű volt a társadalmi túlélés szempontjából. A választott nép tantétele meghatározó tényező volt a törzsek összekovácsolásában és a nemzetépítésben egészen a legújabb időkig. De egyetlen állam sem képes eszményi működési szinteket elérni addig, amíg le nem győzi a türelmetlenség minden formáját; a meg nem tűrés mindig is kedvezőtlen hatást gyakorol az emberi fejlődésre. És ez ellen a legjobban a tudomány, a kereskedelem, a játékok és a vallás összehangolása révén lehet harcolni.

71:3.3 (803.3) Az eszményi államot három nagy és mellérendelt hajtóerő működteti:

71:3.4 (803.4) 1. Az emberek közötti testvériség felismeréséből származó szeretet és kölcsönös bizalom.

71:3.5 (803.5) 2. A bölcs eszményképeken alapuló értelmes hazafiság.

71:3.6 (803.6) 3. A bolygói tények, szükségletek és célok szempontjából értelmezett mindenségrendi látásmód.

71:3.7 (803.7) Az eszményi állam törvényeinek száma kevés, és azok ki is emelkedtek a nemleges jellegű tabu korszakából és eljutottak a teljesebb önuralmon alapuló egyéni szabadság igenlő jellegű fejlődésének korszakába. A magasabb szintű állam nemcsak, hogy munkára kényszeríti a polgárait, hanem ráveszi őket arra is, hogy a növekvő szabadidejüket hasznosabban és az erkölcsi épülést jobban szolgálóan használják ki, mely szabadidő-növekményt a nehéz munkától való megszabadulást lehetővé tevő fejlett gépkorszak eredményezi. A szabadidőnek termékenynek és fogyasztónak is kell lennie.

71:3.8 (803.8) Egyetlen társadalom sem jutott még magas szintre, amikor megengedte a tétlenséget vagy eltűrte a nincstelenséget. De a nincstelenséget és a függést sohasem lehet felszámolni, ha az állam a sérült és elfajzott fajtákat szabadon támogatja és korlátozás nélkül engedélyezi az újratermelődésüket.

71:3.9 (803.9) Egy erkölcsös társadalomnak célul kell tűznie, hogy megőrzi a polgárainak önérzetét és minden egészséges egyénnek megfelelő lehetőséget biztosít az önmegvalósításra. Az ilyen társadalomfejlesztési terv a legfelsőbb rendű műveltségi társadalom létrejöttét eredményezi. A társadalmi evolúciót a legkisebb mértékű szabályozási jellegű ellenőrzést gyakorló kormányzati felügyelet révén kell bátorítani. Az a legjobb állam, amely nagyobbrészt összehangol, kisebbrészt kormányoz.

71:3.10 (803.10) Az államiság eszményképeit fejlődés útján, az állampolgári öntudat lassú növekedése által, a társadalmi szolgálat kötelezettségének és kiváltságának felismerése révén kell elérni. A haszonelvű politikusok működésének lejártával az emberek először kötelességként fogják fel az állam terheit, később viszont e szolgálatot kiváltságnak, a legnagyobb megtiszteltetésnek tekintik. Bármely polgárosultsági szint helyzetéről hű képet mutat az, hogy mennyire rátermettek azok a polgárok, akik önként vállalkoznak az államisággal járó felelősségek viselésére.

71:3.11 (803.11) Egy valódi államban a városok és tartományok kormányzását szakértők végzik, és az államot úgy igazgatják, mint az emberek minden más gazdasági és kereskedelmi társulási formáit.

71:3.12 (803.12) A fejlett államokban a politikai szolgálatot a polgárok legmagasabb fokú odaadásaként ismerik el. A legbölcsebb és legnemesebb állampolgárok legerőteljesebb törekvése a polgári elismerés kivívása, az, hogy megválasszák vagy kinevezzék őket valamilyen fontos kormányzati tisztségbe, és az ilyen kormányok a legnagyobb tisztelettel ismerik el a polgári és a társadalmi szolgálatot ellátók tevékenységét. Tiszteletben csak utánuk következnek sorrendben a bölcselők, a tanítók, a tudósok, az iparosok és a katonák. A szülőket a gyermekeik kiválóságának megfelelően jutalmazzák, a tisztán vallási vezetők pedig, lévén ők a szellemi ország nagykövetei, az igazi jutalmukat egy másik világban kapják meg.

4. Fokozatos polgárosodás

71:4.1 (804.1) A gazdaságnak, a társadalomnak és a kormányzásnak fejlődnie kell, ha meg akar maradni. Az állandósult viszonyok valamely evolúciós világon a hanyatlást jelzik; csak azok az intézmények maradnak meg, amelyek együtt haladnak az evolúció sodrával.

71:4.2 (804.2) A kibontakozó polgárosodás fokozatos fejlődési programja magába foglalja a következőket:

71:4.3 (804.3) 1. Az egyéni szabadságok megőrzése.

71:4.4 (804.4) 2. Az otthon védelme.

71:4.5 (804.5) 3. A gazdasági biztonság előmozdítása.

71:4.6 (804.6) 4. A betegségek megelőzése.

71:4.7 (804.7) 5. Kötelező oktatás.

71:4.8 (804.8) 6. Kötelező munka.

71:4.9 (804.9) 7. A szabadidő hasznos eltöltése.

71:4.10 (804.10) 8. Az elesettekről való gondoskodás.

71:4.11 (804.11) 9. Fajfejlesztés.

71:4.12 (804.12) 10. A tudomány és a művészet támogatása.

71:4.13 (804.13) 11. A bölcselet — a bölcsesség — támogatása.

71:4.14 (804.14) 12. A mindenségrendi látásmód — a szellemiség — javítása.

71:4.15 (804.15) És a polgárosodott társadalom működtetési módszereinek e fejlődése közvetlenül elvezet a halandók által felvállalható legfelsőbb rendű emberi és isteni célok eléréséhez — az emberek közötti testvériség és az Isten-tudat személyes állapotának társadalmi eléréséhez, mely abban nyilvánul meg, hogy minden egyén leghőbb vágya az, hogy a mennyei Atya akaratát megcselekedje.

71:4.16 (804.16) Az igazi testvériség megjelenése azt jelzi, hogy olyan társadalmi rend alakult ki, amelyben minden ember örömmel viseli a másik terheit; ténylegesen is vágynak arra, hogy az aranyszabályt gyakorolják. De az ilyen eszményi társadalom nem érhető el, ha akár a gyengék, akár a gonoszak arra várnak, hogy tisztességtelen és aljas módon előnyre tegyenek szert azokkal szemben, akiket főként az igazság, a szépség és a jóság szolgálata iránti elhivatottság vezérel. Ilyen helyzetben gyakorlatilag csak egyetlen út járható: Az „aranyszabály követői” olyan haladó társadalmat hoznak létre, amelyben a maguk eszményképei szerint élnek, s közben megfelelő szintű védelmet tartanak fenn a szellemi sötétségben élő azon társaikkal szemben, akik akár a békés kedvteléseik kiélésére, akár a fejlődő társadalom elpusztítására törekednek.

71:4.17 (804.17) Az eszményekért való lelkesedés sohasem maradhat fenn egy fejlődő bolygón, ha az eszményelvűek az egyes nemzedékekben megengedik, hogy az emberiség hitványabb rendjei kipusztítsák őket. És ez az eszményelvűség nagy próbája: Vajon képes-e egy fejlett társadalom fenntartani a harckedvelő szomszédaik minden támadása ellen védelmet nyújtó katonai készültséget anélkül, hogy e katonai erőt önző nyereségvágyból vagy nemzeti felemelkedés céljából más népek elleni támadásokra használná? A nemzeti túlélés megköveteli a felkészültséget, és a vallási alapú eszményelvűség önmagában is képes megakadályozni a felkészültség erőszakká való becstelenedését. Kizárólag a szeretet, az emberek közötti testvériség képes visszatartani az erőset a gyenge elnyomásától.

5. A versengés kialakulása

71:5.1 (805.1) A versengés lényeges eleme a társadalmi fejlődésnek, azonban a versengés, amikor szabályozatlanul folyik, erőszakot szül. A mai társadalomban a versengés folyamatosan felváltja a háborút annyiban, hogy meghatározza az egyén helyét az iparban, s egyúttal dönt az iparágak túléléséről is. (A gyilkosság és a háború az erkölcsi megítélést tekintve különbözik, a gyilkosságot törvénytelennek tekintik már a társadalom első napjaitól fogva, míg a háborút az emberiség egésze eddig még sohasem helyezte törvényen kívül.)

71:5.2 (805.2) Az eszményi állam csak olyan mértékben vállalja fel a társadalmi viselkedés szabályozását, mely elegendő ahhoz, hogy az egyéni versengést megfossza erőszakos jellegétől és hogy a személyes kezdeményezés tisztességtelen voltának megjelenését megakadályozza. Ez az államiság egyik nagy problémája: Hogyan tudjátok a békét és a nyugalmat szavatolni az iparban, befizetni az adót az államhatalom támogatásához és egyúttal megakadályozni, hogy az adóztatás hátrányba hozza az ipart s megoldani azt, hogy az állam ne váljon élősködővé vagy zsarnokivá?

71:5.3 (805.3) Bármely világ első időszakaiban a versengés alapvető fontosságú a fokozatos polgárosodás szempontjából. Az emberi evolúció előrehaladásával az együttműködés egyre hatékonyabbá válik. A fejlett polgárosodott társadalmakban az együttműködés hatékonyabb, mint a versengés. A korai embert a versengés ösztönözte. A korai evolúciót az élőlénytanilag alkalmasak túlélése jellemzi, de a későbbi polgárosodott társadalmakat jobban segíti az értelmes együttműködés, a megértő testvériesség és a szellemi testvériség.

71:5.4 (805.4) Igaz, hogy az iparban megmutatkozó verseny rendkívül pazarló és igen kevéssé hatékony, azonban ennek a gazdasági veszteségnek a kiküszöbölését csak akkor szabad engedélyezni, ha az ilyen változások az egyén alapvető szabadságai bármelyikének is legfeljebb csak a legkisebb mértékű csorbításával járnak együtt.

6. A nyereségérdekeltség

71:6.1 (805.5) A mai nyereségérdekelt gazdaság összeomlásra van ítélve, hacsak a haszonszerzési indítékokat nem nemesítik szolgálatkésztetések. A kicsinyes, önös érdeken alapuló kegyetlen versengés végső soron még azokat a dolgokat is elpusztítja, amelyek fenntartására törekszik. A kizárólagos és önös érdeket szolgáló nyereségérdekeltség nem egyeztethető össze a keresztény eszményképekkel — és még kevésbé egyeztethető össze Jézus tanításaival.

71:6.2 (805.6) A gazdaságban a nyereségérdekeltség azt jelenti a szolgálatkésztetés számára, mint a vallásban a félelem a szeretet számára. A nyereségérdekeltséget azonban nem szabad hirtelenül megsemmisíteni vagy eltüntetni; a nyereségvágy sok, egyébként lusta halandót ösztönöz kemény munkára. Azonban nem szükségszerű, hogy e társadalmienergia-ösztönző a céljait tekintve mindörökre önző is maradjon.

71:6.3 (805.7) A gazdasági tevékenységek nyereségérdekeltsége teljesen értéktelen és teljes mértékben haszontalan dolog a fejlett társadalmi rend számára; de ez a korai polgárosodási szakaszokban nélkülözhetetlen tényezőt jelent. A nyereségvágyat azonban nem szabad elvenni az emberektől addig, amíg az emberek szilárdan a magukévá nem tették a gazdasági törekvések és a társadalmi szolgálat iránti nem haszonszerzési késztetések felsőbbrendű fajtáit — a legnagyobb bölcsesség, a megkapóan szép testvériség és a kiváló szellemi teljesítmény iránti érzékfeletti késztetéseket.

7. Nevelés

71:7.1 (806.1) A tartós állam alapja a műveltség, azt eszményképek uralják és a szolgálat jelenti számára a mozgatóerőt. A nevelés céljává a szaktudás megszerzését, a bölcsességre való törekvést, az önnön való megismerését és a szellemi értékek elérését kell tenni.

71:7.2 (806.2) Az eszményi államban a nevelés élethosszig tart, és a bölcselet egyszer majd az állampolgárok fő törekvésévé válik. Az ilyen állam polgárai úgy törekednek a bölcsességre, mint az emberi kapcsolatoknak, a valóság jelentéstartalmának, az értékek nemességének, az élet céljainak és a mindenségrendi végzet dicsőségeinek felismerésében való kiteljesedésre.

71:7.3 (806.3) Az urantiaiaknak képet kell alkotniuk egy jobb és felsőbbrendű műveltségi társadalomról. A tisztán nyereségérdekelt gazdasági rendszer elhagyásával az oktatás új értékszintekre fog ugrani. A nevelés túl sokáig volt helyi jellegű, katonai, a tudatos ént éltető és sikervágyó; a nevelésnek végül világméretűvé, eszményalapúvá, ön-kiteljesítővé és a mindenségrendi látásmódot elsajátítóvá kell válnia.

71:7.4 (806.4) Az oktatás nem is olyan régen került át a papság ellenőrzéséből a jogászok és az üzletemberek kezébe. Végül át kell kerülnie a bölcselők és a tudósok kezébe. A tanítóknak szabad lényeknek, valódi vezetőknek kell lenniük annak érdekében, hogy a bölcselet, a bölcsességre való törekvés a fő oktatási tevékenységgé válhasson.

71:7.5 (806.5) Az oktatás az élet lényegéhez tartozik; élethosszig kell tartania, hogy az emberiség fokozatosan megtapasztalja a halandói bölcsesség egyre magasabb szintjeit, melyek:

71:7.6 (806.6) 1. A dolgok ismerete.

71:7.7 (806.7) 2. A jelentéstartalmak megértése.

71:7.8 (806.8) 3. Az értékek elismerése.

71:7.9 (806.9) 4. A munka nemessége — kötelesség.

71:7.10 (806.10) 5. A célirányos késztetés — erkölcsiség.

71:7.11 (806.11) 6. A szolgálat szeretete — jellem.

71:7.12 (806.12) 7. Mindenségrendi látásmód — szellemi tisztánlátás.

71:7.13 (806.13) És ekkor, ezen eredmények elérésével, elméjük kiteljesítésében sokan fognak eljutni a halandói-végleges szintre, az Isten-tudatra.

8. Az államiság jellege

71:8.1 (806.14) Bármely emberi kormányzat egyetlen szent jellemvonása, hogy az állam három hatalmi ágra oszlik, mégpedig a végrehajtói, a törvényhozói és az igazságszolgáltatói feladatokat ellátó területre. A világegyetemet a rendeltetési célok és a fennhatóság ilyen megosztására épülő terv szerint igazgatják. A hatékony társadalomszabályozás vagy polgári kormányzás ezen isteni fogalmától függetlenül kis jelentősége van annak, hogy egy nép milyen államformát választ, feltéve, hogy a polgárság mindegyre a teljesebb önmérséklet és a fokozott társadalmi szolgálat céljának szem előtt tartásával fejlődik. Egy nép észbeli élénkségéről, gazdasági bölcsességéről, társadalmi értelmességéről és erkölcsi erélyéről hű képet mutat az államisága.

71:8.2 (806.15) Az államiság kialakulása szintről szintre való fejlődéssel jár együtt a következők szerint:

71:8.3 (806.16) 1. A három hatalmi ág, tehát a végrehajtó, a törvényhozó és az igazságszolgáltató hatalmi ág megteremtése.

71:8.4 (806.17) 2. A társadalmi, politikai és vallási tevékenységek szabadsága.

71:8.5 (807.1) 3. A rabszolgaság és az emberi leigázottság minden formájának eltörlése.

71:8.6 (807.2) 4. Az állampolgárok beleszólása az adóztatás gyakorlatába.

71:8.7 (807.3) 5. Az általános oktatás létrehozása — a bölcsőtől a sírig tartó tanulás.

71:8.8 (807.4) 6. A helyi és a nemzeti kormányzatok megfelelő összhangja.

71:8.9 (807.5) 7. A tudomány támogatása, és törekvés a betegségek legyőzésére.

71:8.10 (807.6) 8. A nemek egyenlőségének kellő elismerése, valamint a férfiak és nők összehangolt működése otthon, a tanhelyen és az egyházban, azzal együtt, hogy a nők sajátos szolgálatot teljesítenek az iparban és a kormányzásban.

71:8.11 (807.7) 9. A munkarabszolgaság kiküszöbölése a gépi találmányok révén és a gépkorszak feletti ellenőrzés megteremtésével.

71:8.12 (807.8) 10. A tájnyelvek uralmának legyőzése — az egyetemes nyelv győzelme.

71:8.13 (807.9) 11. A háborúskodás befejezése — a nemzeti és faji nézeteltérések nemzetközi elbírálása a nemzetek földrészi illetékességű bíróságai előtt, melyeket egy olyan legfelsőbb bolygói ítélőszék irányít, melynek tagjai közvetlenül a földrészi illetékességű bíróságok rendszeres időközönként visszavonuló vezetőiből kerülnek ki. A földrészi illetékességű bíróságok döntéshozó jellegűek; a világbíróság tanácsadó — erkölcsi — jellegű.

71:8.14 (807.10) 12. A bölcsességre való törekvés világméretű népszerűsége — a bölcselet iránti lelkesedés. Olyan világvallás kifejlődése, mely előre jelzi a bolygó belépését a fényben és életben elérendő végleges állapothoz vezető út kezdeti szakaszaiba.

71:8.15 (807.11) Ezek a haladó kormányzás előfeltételei és az eszményi államiság ismertetőjelei. Az Urantia még messze van e felsőbbrendű eszményképek elérésétől, de a polgárosodott emberfajták megtették az első lépéseket — az emberiség útban van a felsőbb evolúciós végzetei felé.

71:8.16 (807.12) [Ennek az írásnak az összeállítását egy nebadoni Melkizedek hitelesítette.]





Back to Top